FullScreen

Hogy mivel? Természetesen biciklivel. München tömegközlekedése sokkal kevésbé hatékony, mint a BKV, viszont pontosan olyan drága. Ez valószínűleg azért van, mert csak a rossz állapotú nyugdíjasok használják, illetve azok, akik valamilyen okból kifolyólag nem tudnak kerékpárra ülni, éppen ezért az a tumultus, ami a pesti metrón, buszokon és villamosokon mindennapos, itt elképzelhetetlen. A müncheni biciklis forgalom viszont olyan jelentős mértékű, hogy külön közlekedési szabályok vonatkoznak rá, saját közlekedési lámpákkal, és a szabályok betartását a rendőrség külön ellenőrzi. Nagyjából ahol járda van, ott bicikliút is van, és ha valaki például nem a megfelelő oldalban halad (jobbra tarts), a rendőr megállítja, és megbünteti, továbbá akkor is, ha átmegy a biciklis  piroson, satöbbi. A bicikliutakat mindig megkülönböztetik valahogyan a járdától, és a biciklisek könyörtelenek a figyelmetlen – esetleg tudatlan – gyalogosokkal szemben. Ha egy óvatlan gyalogos a bicikliútra téved, heves csengetés, esetenként ordítozás a jutalma, és egyértelmű, hogy neki kellett volna jobban figyelnie. A biciklis nagyjából egyenrangú az autóssal, amíg a gyalogos a ranglétra legalját képviseli. Ebből következően csak a hivatalosan kijelölt sétálóutcákban lehet viszonylag zavartalanul lófrálni, és bámészkodni, egyébként pedig állandóan résen kell lenni, hogy hová lép az ember. Az viszont tévhit, hogy itt nem lopnak biciklit, mert úgyis mindenkinek van: az én ezer éves, Kettler Alu Rad tipusú biciklimet, amit anno kemény 50 márkáért vettem a bolhapiacon, egy héttel azelőtt lopták el a ház elől, hogy hazaköltöztem volna, de így legalább nem kellett másikat vennem. A bicikli nélkül érkező turisták előszeretettel veszik igénybe a különböző kivitelezésű, esetenként röhejesen kinéző biciklis taxikat. Én inkább azt ajánlom, hogy hozzunk magunkkal két kereket, lakatot, és térképet, mert megéri a fáradtságot.