FullScreen

Ebből a témakörből eredetileg csak két részt terveztem, de időközben rájöttem, hogy muszáj még egy bejegyzést írnom általában a gasztronómiáról. Megfigyeléseim alapján Magyarországon nagyjából négy féle vendéglátóipari egység létezik. Vannak a kocsmák, ahol olcsó a feles és a sör, és büdösek leszünk a cigarettafüsttől, rossz esetben belénk kötnek, viszont jobb esetben van csocsó vagy biliárd, esetleg darts. Vannak a kávézók, ahol sok féle kávét kaphatunk, többnyire nem túl jót, és esetleg süteményt, többnyire azt sem túl jót. Ehhez képest vannak a cukrászdák, ahol többnyire finom süteményeket lehet enni, és elfogadható a kávé. Végül, és legutolsó sorban (sic!), vannak az éttermek, amelyek főbb jellemzői a következők: rossz a koszt és a kávé, udvariatlan a kiszolgálás, jó eséllyel megpróbálnak átverni, olyan hangulatuk van, mint egy jobb menzának, büdösek leszünk az ételszagtól, és mindegyikben ugyanazt lehet kapni. Ehhez képest kis számban (és főleg Budapesten) léteznek olyan éttermek, ahol viszonylag különlegesebb ételeket kaphatunk jól elkészítve, és divatos kifejezéssel élve dizájnosak (magyarán ízlésesen vannak berendezve), ezek azonban sajnos a hétköznapi ember számára megfizethetetlen árakkal dolgoznak, mivel ezáltal bekerülnek az úgynevezett exkluzív kategóriába (haha). Németországban ez az egész teljesen máshogyan néz ki. Az itteni kávézók átmenetet képeznek a fentebb említett cukrászdák és éttermek között, azzal a különbséggel, hogy ízlésesen néznek ki, megfizethetőek (sőt, közel azonos árakkal működnek), udvarias a kiszolgálás, nem verik át az embert, nincs büdös, és minden finom. Éppen ezért egy cseppet sem meglepő, hogy a németek hetente akár többször is beülnek a kedvenc helyeikre, és a kávézók többnyire tele vannak. Ennyit kívántam még megjegyezni, de ezt mindenképp, mert jó tudni, hogy igenis létezik gasztronómia a világon, és bátran vegyük igénybe, ha például Münchenben járunk.