Mindenki tervez, ez tagadhatatlan. A jobbak kevésbé, a rosszabbak állandóan. A jobbak mondjuk eltervezik, mit és hol fognak ebédelni, esetleg kivel. A rosszabbak azt is tudják, hogy tíz év múlva mit és hol fognak ebédelni, esetleg azt is, hogy kivel. Mert az életük terv szerint halad, egyik tudatos lépésüket követi a következő. Ezek azok az emberek, akik a buszmegállóban beduzzognak, ha késik busz, fennhangon reklamálnak, ha hosszú a sor a pénztárnál, mert nekik más dolguk is van, és öngyilkos hangulatba kerülnek, ha eltévednek valahol. A jobbak eleve arra számítanak, hogy vagy jön a busz, vagy nem, esetleg sokan lesznek a boltban, de lehet, hogy nem, és ha eltévednek, nézelődnek. Az ilyen emberek szerencsések, mert tudatában vannak annak, hogy a világ dolgait nem ők irányítják, mindössze annyit tehetnek, amennyi rajtuk múlik. Az ilyen ember nem köt bele a buszsofőrbe, a pénztárosba, és nem veri szét a műszerfalon a GPS-t. Az ilyen emberből nem lesz például politikus, vagy egyéb szélsőség. Egy számítástechnikai fórumon egy fickó egyszer felvetette azt a problémát, hogy szerinte a laptopja nehezebb lett, miután feltelepítette rá az operációs rendszert. Mondták neki, hogy az lehet, mert bizonyított tény, hogy a rend nehezebb, mint a rendetlenség. Legyen annak súlyos az élet, aki cipeli!
