Enni és inni akkor is kell, ha az ember külföldön van, de akkor már lehetőleg olyat, ami helyi specialitás és finom. Ilyen például a képen látható vajas perec (bajorul Butterbretzl'). A nevét onnan kapta, hogy ez egy hosszában félbe vágott perec, belül vajjal megkenve. Otthon is elő lehet állítani, amennyiben veszünk sima perecet és vajat, de bármilyen hülyén hangzik, nem éri meg a fáradtságot. Szerintem a pékségben dolgozó eladók egy évig csak a perec hosszában keresztbevágásának technikáját tanulják, mert ez a halandó ember számára szinte lehetetlen feladat, ugyanis a perec inkább nincs, mint van. Münchenben, mint Németországban általában mindenhol, rengeteg pékség van, amelyekben legalább húszféle kenyeret lehet kapni, meg persze szendvicseket, és miegymást. Nagy kedvencem a répás barnakenyér, azt azonban nem lehet az utcán csipegetni. A croissant-ot mindenképpen ajánlatos megkóstolni (bárhol), mert ez az igazi, és nem az, amit otthon árulnak. Aki húsra vágyik, egyen fehér virslit (Weisswurst), vagy forró májpástétomot (Leberkaes') bajor édes mustárral, nagyon finom. További lehetőség a csülök párolt káposztával, ha valakinek az jön be. Ezekhez az ételekhez leginkább bajor éttermekben juthatunk hozzá a belvárosban, amelyeket onnan lehet felismerni, hogy kék-fehér kockás az abrosz az asztalokon (a bajor színek). Ha ezen túlmenően bármi másra vágyunk, azt is megkaphatjuk. Gyakorlatilag bármelyik étterembe érdemes beülni a városban, ahol megtetszik az étlap, mert többnyire mindenhol igényesen főznek, jó a kiszolgálás, és megfizethető, de azért később ki fogok emelni néhány kedvencet a biztonság kedvéért. Addig is guten Appetit!