Renivel – akivel a két kommenttel ezelőtt látható házban laktunk közös albérletben, még renoválatlan állapotában – azért szerettünk a Faunba járni, mert közel volt, és mert délután négyig adnak reggelit. Ez vasárnaponként igen jól jött, ha sikerült fél négyig kimásznunk az ágyból, akkor még éppen odaértünk időben. Szinte semmi sem fogható ahhoz az élményhez, mint egy étterem teraszán reggelizni félkómásan a délutáni napsütésben, olyasmiket, mint idézem: "friss, félbevágott croissant-ra sütött sonka és sajt", vagy "müzli joghurttal, friss gyümölcsökkel és mézzel", vagy "omlett friss fűszernövényekkel", vagy "sajttál frissen sütött kenyérrel", és a többi és a többi. Mindehhez persze tejeskávé, frissen facsart narancslé, vagy szódával hígitott gyümölcslé dukál. Ilyenkor az embernek tényleg az az érzése támad, hogy ez a nap is jól kezdődik. Hangsúlyoznám, hogy a Faun elsősorban reggelizésre termett, és elsősorban a terasza élvezhető, mert odabent egy hatalmas csarnok az egész, és ha tele van emberekkel, akkor olyan hangzavar keletkezik, hogy csak a közvetlenül mellettünk ülővel tudunk beszélgetni, de persze annak is van egy hangulata, és a reggeli úgy is pontosan olyan finom.
