FullScreen

A németországi lakás kérdés alapvető jellemzője, hogy az emberek hetven százaléka albérletben éli le az életét, éppen ezért határozottan kijelenthetjük, hogy a legutóbbi gazdasági válság semmiképpen sem írható a németek számlájára. Az ingatlanok többnyire nagy cégek (például élelmiszeripari vállalatok) tulajdonában vannak, amelyek egész háztömböket birtokolnak akár a város több pontján is, és az alapvető tevékenységük mellett külön házkezelő céget működtetnek az ingatlanjaik megfelelő fenntartására. Az albérlet rendszer kiválóan működik. Ha az ember beköltözik valahová, akkor rendes szerződést kap, ellentétben a jelenlegi magyarországi viszonyokkal. Alapvető szolgáltatás például a házmester, akit bármikor fel lehet hívni, ha mondjuk csöpög a csap, huzatos az ablak, vagy penészedik a fal. A házmester ilyenkor értesíti azt a céget, amelyikkel a házkezelőség kapcsolatban áll, és a probléma néhány napon belül megoldódik. A javítás díja természetesen a tulajdonost terheli, nem pedig a lakót, kivéve, ha a kárt ő maga okozta. Az albérlet díja a lakás méretéhez és fekvéséhez képest eltérő, de az árakat egyértelműen a hatalmas piac szabályozza, és általában azt lehet mondani, hogy a lakbér az albérlő bevételének egy harmadát teszi ki. Ez abból a szempontból igen hasznos, hogy az embereknek marad pénzük arra, hogy máshol is költhessenek. Azt nem állítanám, hogy itt senki sem vágyik saját lakásra, de az "inkább a magamét fizetem, mint a másét", illetve az "inkább más fizesse az enyémet, mint én" című gondolatmenet gyakorlatilag ismeretlen, csakúgy, mint a hitelek miatt agyonterhelt ingatlanok (és emberek) létezése is. Meglehet, hogy nem ez a legjobb rendszer a világon, de az biztos, hogy az ország gazdasága nem az ingatlanpiac ingoványában fog elsüllyedni, hogy azután magával rántson minden mást is, és tulajdonképpen az is elviselhető, ha valaki úgy éli le az életét, mintha egy jobb szállodában lakna.