... mert a blog hosszú ideig nem üzemelt, holott elvileg tágul, mint a világegyetem (lásd fent). Mentségemre szolgáljon, hogy a világegyetem is csak egy darabig tágul, azután összezuhan önmagába, vagy még kisebbre, majd azután ismét tágulni kezd. Legalábbis ez tűnik a legvalószínűbbnek. Pulzál. Valószínűleg a párhuzamos univerzumokkal is ez történik, habár erről még nem hallottam. Az is lehet, hogy az univerzumok a saját párhuzamos univerzumaikba zuhannak át, de ez csak egy ötlet. Nos, én magam is összezuhantam, de aggodalomra semmi ok, ezt nem a szó "idegösszeomlást kap, befordul, rosszkedvű lesz" értelmében mondom, hanem az eddig taglalt univerzumi értelemben. Az eltelt időben további megfigyeléseket tettem, kissé áthelyeződött a nulla pontom, és onnan kezdek el újra tágulni. Ismerős? Akkor jó. Nekem nagy kő esett le a szívemről, amiért úgy tágulok, mint az univerzum, és ebből akár arra is következtethetek, hogy a része vagyok valami végtelennek és tökéletesnek.
