Minden folyik, és ezt már az ókorban kitalálták, amikor még fogalmuk sem volt az atomokról. Mindössze annyi történt, hogy néhány értelmes ember ráért, és alaposan megfigyelt. Az életünk általában úgy folyik, hogy folyamatosan történnek benne a dolgok. Egyesek élete szép lassan hömpölyög, míg másoké úgy rohan, mint egy hegyi patak. És vannak azok a pillanatok, amikor felpörögnek az események, aztán hirtelen minden megáll. Az ember ilyenkor úgy érzi magát, mintha a tornádó szemében csücsülne. Körös-körül repkednek a dolgok, minden darabokra hullik, mi meg csak nézünk, mint valami Buddha. Ezekben a pillanatokban nem igazán értjük, mi van, és hogy jutottunk el idáig. Annyit viszont képesek vagyunk belátni, hogy semmiféle befolyást nem tudunk gyakorolni az eseményekre, és az embert megszállja a tökéletes nyugalom. Persze olyankor is minden folyik, de kit érdekel.
