Az úgy volt, anno, hogy kivételesen gyalog mentem haza az iskolából, és útközben meglehetősen nagy embertömegre lettem figyelmes fényes délben. Általában nem nagyon érdekel, hogy mit csinálnak mások, különös tekintettel az embertömegekre, viszont akkor éppen annyira ráértem, hogy arrafelé vettem az irányt, hogy megnézzem, mi történt. Hirtelen a Bayerischer Hof előtt találtam magam, ami önmagában is meglepő volt. Hallottam már a város legelegánsabb szállodájáról, de sohasem vettem a fáradtságot, hogy megnézzem magamnak, pontosan azt sem tudtam, hogy hol van. A néhány száz emberből álló tömeg a szálloda előtti téren csoportosult, de annyira, hogy a villamosok sem tudtak közlekedni tőlük. Amikor körbenéztem, megállapítottam, hogy mindenki a szállodát bámulja, és valaki mindig sikítozik. Megkérdeztem a mellettem állókat, hogy mi történik itt, és kiderült, hogy Michael Jackson jött koncertezni Münchenbe, és természetesen a Bayerischer Hofban lakik, és éppen most a szobájában van, és a térre néz az ablaka, azok ott, és most mindenki arra vár, hogy kinézzen a térre vagy valami. Az én kíváncsiságom ezzel tökéletesen kielégítődött, és éppen indulni akartam tovább, amikor hatalmas sikoltozás és üvöltözés támadt, és amikor visszafordultam, az egyik nyitott ablakban megláttam két kezet, és benne egy csecsemőt. Michael Jackson a függöny mögé bújva kilógatta a gyerekét a szobája ablakán a tömegnek. Az esetből hatalmas botrány lett, és a mai napig emlegetik. Én nem kívánom kommentálni, mert halottakról vagy jót, vagy semmit. A szálloda előtti téren véletlenül Roland de Lattre szobra áll, aki maga is zeneszerző volt úgy ötszáz évvel ezelőtt. A talpazatot a Jackson rajongók időközben teleragasztgatták a kedvencük fényképeivel, és a halála óta folyamatosan égnek körülötte a mécsesek. A hatóságok szemet hunytak a dolog felett, és bizonyára a megboldogult Roland de Lattre sem emelt panaszt. Ebből is látszik, hogy a zene mindenkié, különös tekintettel a turistákra.
