"Tudom, valahogy egyre biztosabban érzem, hogy minden egyforma. Illetve, hogy nincs különbség az egyes dolgok közt. Mindent lehet helyettesíteni valamivel. A nyelvtan ugyanaz, mint a matematikai logika. A fizika kémia, a kémia biológia. A világ összes létezője egyetlen dologba áll össze, és nem tudom, mi az. Nem Isten, hanem valami olyasmi, ami minden, Istent is tartalmazza. Még Osváthnét is."
Ezt tizenhét éves koromban jegyeztem fel a füzetecskémbe. Osváthné a matematika tanárom volt, harmadikban megbuktatott, de a pótvizsgán átmentem. A kérdés később átalakult valami olyasmivé, hogy Hol a konnektor?, vagy Hová van bedugva a dugó?. Arra jöttem rá, hogy az emberi faj esetében a saját fenekébe. A többi faj esetében is, csak ők nem tudják, mert van annyi eszük, hogy nem figyelik saját magukat. Az Élet a Földön alkalmi: kialakul valami, aztán elmúlik. Ez természetes, hiszen a Föld is csak alkalmi. Ha az egyensúly úgy kívánja, egyik pillanatról a másikra átzuhan egy másik galaxisba, vagy felrobban. És amióta erre rájöttem, sokkal nyugodtabb vagyok.
