Mindig rosszul viseltem a hús célú élőállat kereskedést, emiatt nem lettem szektás, csak igyekszem elkerülni az olyan helyeket, ahol vér folyik. Ez nem csak azt jelenti, hogy nem járok például vágóhídra délutánonként, hanem azt is, hogy mindig letaglóz az akvárium látványa a halas pultnál. Mindegy, hogy húsz halat úszkáltatnak benne egymás hegyén-hátán, vagy összekötözött ollójú garnélarákkal van tele, nekem végem. Biztosan mindenki látta a Halálsoron című filmet. Hát erről beszélek. Egyszer beálltam a pulthoz a sorba mini garnéláért. Az előttem álló fickó élőhalat kért, az eladó már tűrte is fel a köpenye ujját, én meg szó nélkül kiálltam a sorból, és tettem egy kört az áruházban. Azt azért még hallottam, amikor fejbe vágta. Abban az áruházban egyébként annyi mindent lehet kapni, hogy akár horgászbotot is nézhettem volna annak a fickónak, aki pont előttem vásárolt élőhalat.
